House of fear

A nap jóval a horizont mögé süllyedt, amikor Anna elérte az erdő szélét. A szél hűvös volt, és hasonló hideg tombolt a lelkében. Múltjának sötét árnyai kísértették. A fák sűrű bozótja baljósan nyelte el a fényt, és az ösvény hamarosan eltűnt a szem elől. Botladozva, kimerülten haladt előre, amikor hirtelen furcsa fényt pillantott meg. Egy régi romos ház állt előtte, ablakából halvány sárgás fény szűrődött ki. A ház körüli levegő mintha megfagyott volna, mintha maga az idő is félne belépni. Anna óvatosan közelebb lépett, szíve hevesen vert a mellkasában. A ház ajtaja nyikorogva kitárult előtte, mintha befelé hívná. Belépett, és az ajtó hirtelen csukódott be mögötte. A csend súlyos volt; csak a saját lélegzetét hallotta. A nappali közepén a kandallóban pislákolt a tűz, de nem adott meleget. A ház belseje is lepusztult volt, falai nedvesek, mintha évszázadok óta nem járt volna itt senki. Az árnyékok furcsán mozogtak a sarkokban… A középen egy hosszú, sötét folyosó nyílt, a végén egy résnyire nyitott ajtóval. Odament megnézni. Volt egy suttogás, amely egyre hangosabbá vált… és a szavak lassan világossá váltak: „Segítsetek” – suttogta. Anna tudta, hogy nincs egyedül… Mi történhetett Annával? Tudd meg, mielőtt valami tragikus történik…